Hadobás Anita vagyok, az információs portál megálmodója. Történetem azzal kezdődött, hogy 2011-ben inzulinrezisztenciát (IR) diagnosztizáltak nálam. Amikor ezzel szembesültem, első reakcióm az elkeseredés, a kétségbeesés, a düh és a tagadás volt – és azt kérdeztem az egész világtól, vajon miért pont én….?!
Tágabb családomban vannak 2-es típusú cukorbetegek – többek között a szüleim is. A cukorbetegség egyik szövődménye miatt édesapám műtétjét és a fájdalmait látva elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek egyrészt a saját állapotom javulása, másrészt a felvilágosítás érdekében. Amennyiben ugyanis az IR nem kerül kezelésre, az többféle súlyos szövődmény és 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet a kor előrehaladtával.
Hazánkban becslések szerint 6-700 ezer ember él inzulinrezisztenciával – anélkül, hogy jelentős többségük tudna róla. Tizenkét év alatt megduplázódott a cukorbetegek aránya is: 2003-ban a 19 évnél idősebbek 6,27 százaléka, 2015-ben már e korcsoport 12,43 százaléka járt orvosnál ilyen problémával*. A Központi Statisztikai Hivatal szerint 2003-ban tízezer 19 évesnél idősebb magyarból 627 volt cukorbeteg, 2015-re viszont már tízezer lakosból 1243-an voltak orvosnál diabétesz miatt. *(forrás: KSH)
A miért helyett a MIT és HOGYAN tehetném kérdésekre kezdtem el keresni a választ: elolvastam rengeteg belföldi és nemzetközi szakirodalmat, kerestem-kutattam a témában, kipróbáltam természetes, alternatív módszereket is az állapotom javulása érdekében. A hazai és a nemzetközi ajánlások szerint az életmódváltás mellett számunkra az úgynevezett „négyes kezelésre” van szükség (4 pillér): a személyre szabott diéta, a rendszeres testmozgás, a gyógyszeres terápia (amennyiben az állapot megkívánja), és a lelki munka. Esetemben az életmódváltás, az egészséges étrend kialakítása segített elkerülni a gyógyszerszedést a mai napig.
A történetem azt gondolom nem egyedi. Lévén, hogy az IR a becslések szerint az aktív korú nők 10-25%-át érintheti, de érintheti a férfiakat, gyerekeket, serdülőket és az idősebb korosztályt is mindkét nemből.
Hosszú idő telt el a kezdeti sokktól… Mostanra eljutottam odáig, hogy ki merem mondani: inzulinrezisztens vagyok, (TÜNETMENTES állapotban 🙂 ) hogy nem divatból és az alakom miatt nem eszek édességet és fehér lisztből készült süteményt, hogy köszönöm, nem kérek cukros üdítőt, ha megkínálnak, hogy mérem a napi előírt szénhidrát mennyiséget mert így van rendjén és ez a legkevesebb, amit megtehetek saját magamért.
Az IR, melyet korábban nem akartam elfogadni és betegségként harcoltam ellene, számomra lehetőséget adott. Lehetőséget és reményt egy újfajta élet kezdetére. Így visszanézve már látom, azért került az életembe, hogy megértsem végre, itt az idő a változásra, a változtatásra. Hiszek a változásban. Abban, hogy egy kis bátorsággal, sok-sok hittel, tanulással, alázattal és türelemmel olyan emberré válhatunk, és olyan új útra léphetünk, amiről korábban csak álmodtunk.
Köszönöm azoknak, akik elindítottak az úton, amely elvezetett a mostani énemhez. Átformálódott az egész életfelfogásom, az emberekhez való hozzáállásom és az értékrendem is. Köszönöm a bíztatást és köszönöm azt is, hogy segítettek felnyitni a szemem, megérteni, elfogadni és megszeretni magam olyannak, amilyen vagyok. Tanultam alázatot, türelmet, figyelmet mások iránt, megértést és elfogadást. De mindig van mit javítani… Ha kérni lehetne, kizárólag időt kérnék az álmaim megvalósításához és hogy minél több pillanatot – annak teljességében tudjak megélni.
Ezen az oldalon igyekeztem összegyűjteni az alapvető információkat az érintettek számára, mert tudom magamról, hogy amikor az ember egy ilyen ténnyel szembesül, hirtelen minden rászakad és elözönlik az információk. Én most megpróbáltam rendszerezni őket. Időről időre újabb és újabb hírekről, eseményekről olvashatnak majd a továbbiakban is. Kívánok mindenkinek hasznos tájékozódást, erőt és kitartást az újfajta, de továbbra is teljes értékű életük kialakításához!
