Újratervezés

Kicsit olyan számomra a szilveszter, mint a születésnap. Újra eltelt egy évet, amit értékelek. Ilyenkor valahogy érzékenyebb vagyok, és bizony szembejön velem mindaz, amit a múlt évben megtettem, vagy éppen nem tettem meg. Ez utóbbi az, ami a többségünket foglalkoztatja. Miért nem tettem meg, amit megtehettem volna?!  Merül fel a kérdés.  Ki fejben, ki papíron (még mások okostelefonon) listákat gyártanak, hogy mit értek el az adott évre tervezetthez képest, illetve mit szeretnének elérni a következőben.  

IR és rendszer?

Ugye nem ismeretlen fogalom? Úgyhogy legalább ezen a téren picit hátradőlhetsz. Ahogy legutóbb is írtam, vehetsz egy nagy levegőt. De, vajon így teszel? Tapasztalataim szerint nem így szoktunk cselekedni, keressük a hibáinkat, az elszalasztott lehetőségeket. Az elmúlt hónapokban körüljártuk az inzulinrezisztensek számára (is) fontos területeket – mint a mozgást, a táplálkozást, a gyógyszereket és a lelki pillért, most pedig egy olyanról szeretnék szót ejteni, ami talán csak kimondatlanul alappillért, de mégis fontos. 

Ez pedig az ÚJRAKEZDÉS. Merj bátor lenni és ismét nekifutni! Próbáld meg! Hogy mire is gondolok pontosan:

• IR-esként az egyik kulcsfontosságú a megfelelő táplálkozás. Készítsd el az oldalon található recepteket, használd fel a receptötleteket, s ha hibázol: kezdd újra. 
• Kérj segítséget olyanoktól, aki hozzád hasonlóan IR-esként élik az életüket, de ha még komolyabb támogatásra van szükséged, akkor fordulj coach / pszichológus szakemberhez! Az egészséged egyik alapja, hogy belül is jól érzed magad!
• Kezdj el sétálni! Ha nem is futsz vagy edzel komolyabban, akkor is tegyél a testedért minden egyes nap. Olyan mozgásformát válassz, ami számodra testhezálló (kipróbálhatsz személyi edzőt, vagy csoportos órát is, hogy megtaláld a megfelelőt). 

Miért kellene mindent azonnal jól csinálnod? Ki mondja?

Erre általában az a válasz, hogy te magadnak. Alapvetően te döntesz a felől, hogy mit teszel meg magadért, és mit nem. Persze, vannak befolyásoló tényezők – nekem is – mégis számomra az, hogy évek óta tünetmentesen, gyógyszerek nélkül élhetek, azt hiszem elegendő indok arra, hogy hálás legyek ezért, s a Te figyelmedet is felhívjam arra, hogy így is lehet. 

Nincs más dolgunk,

mint beállni a tervezők sorába. Na jó, csak vicceltem. Merj bátran élni, tenni, minden egyes nap. Ha eltévesztesz valamit, próbáld újra. Inzulinrezisztensként hatványozottan igaz: fontos az egészséged, minden egyes nap értékelése, a megfelelő lelkiállapot elérése, amihez kemény munka vezet, de kitartással, szorgalommal elérheted. 

Szívből drukkolok Neked, hogy így legyen, s ez az év is igazán fontos legyen számodra!

Anita