Október 3-án indultam el a TAS (Tekerj A Sereggel) bringatúrán, ahol nem kisebb, mint 82 kilométeres táv várt rám és a többi résztvevőre. A túra Budapestről, a Szentendrei útról indult, onnan Szentendre – Leányfalu – Tahitótfalu – Dunabogdány – Visegrád – Nagymaros – Kismaros – Verőce – Vác – Dunakeszi útvonalon jöttünk vissza Budapestre. Szép kis karika volt!
Barátokkal mentem, a 16-tól az 50-esig minden korosztály képviseltette magát, így eltérő fittségi szinttel, eltérő igényekkel vágtunk neki a túrának. Ez azt jelenti, hogy helyenként nekem is igazodnom kellett máshoz, de van már ebben rutinom, úgyhogy megmutatom, hogyan lehet IR-esként simán venni az akadályt:)
Az ilyen kirándulások során 2 dolog van, ami kihívást jelenthet:
Az első esetben a rendszeres edzés segít: a bringázás szerintem egy fantasztikus sport, mert bárki, bármikor elkezdheti, nem kell senkihez alkalmazkodni, és egy belépőszintű kerékpár nem is jelent olyan hatalmas beruházást. A szabad levegőn pedig élmény minden pillanat:)
Természetesen nem kell egyből ilyen hatalmas, szintkülönbségekkel és trükkös szakaszokkal gazdagon tarkított kalandba belevágni: eleinte csak tekerj, amennyit kedved van, először a környéken, majd merészkedj egyre messzebbre. Jó, ha van egy kilométerórád, vagy applikációd a telefonodon, ami méri a megtett kilométert, átlagsebességet, és esetleg a szintkülönbséget is, mert így mindig látod, hogy hol van a komfortzónád vége, és mennyit tudsz még tolni rajta. Lazán kezdd és fokozatosan növeld a kihívásokat!
Ez utóbbi tűnik a nagyobb kihívásnak, pedig egy pici előre gondolkodással és logisztikával egyáltalán nem lehetetlen. A tervezéskor azt is vedd figyelembe, hogy a szokottnál nagyobb megterhelés a szokottnál több energiát igényel!
Én reggelire alaposan belakmároztam: tojásrántotta, sonka, teljes kiőrlésű kenyér volt a tányéromon, hogy a szervezetemnek legyen energiája az induláshoz. A reggeli azért is fontos, mert az éjszakai inzulin túltermelés miatt a vércukorszintet a sport tovább csökkentheti, ez pedig rontja az inzulin érzékelő receptorok érzékenységét.
Ha csak rövidebb edzést iktatsz be, akkor rajtad áll, hogy előtte vagy utána pótolod a szénhidrátot, de ha egész nap úton vagy, akkor természetesen napközben is kell.
A túra során rendszeresen beiktattunk pihenőket, így nem volt gond elfogyasztani az előrecsomagolt tízórait és ebédet – utóbbira most halas tésztát vittem, mert azt ragyogóan el lehet fogyasztani az út szélén ücsörögve, beszélgetve hidegen is, a dobozból:) De a csirkehúsos bulgur- vagy kuszkuszsaláta is a kedvenc elviteles ételeim között van.
A délutáni pihenésnél természetesen volt uzsonna is, hazaérve pedig alaposan megvacsoráztam, vagyis nem kellett többet foglalkoznom a témával, mint bármelyik más résztvevőnek.
Fantasztikus nap volt, és mindenki jól érezte magát. Nem kellett azon aggódni, hogy a többieknek alkalmazkodnia kellene hozzám, hiszen magammal vitt finomságok miatt nem kellett külön ételt vadászni nekem.
Nagyobb fizikai megterhelés esetén különösen szénhidrátból kell(ene) energiát nyerni, mert ha ebből hiány van a szervezetben, az inzulintúltermeléshez vezethet. Ezért ha 1 óránál többet bringázol, vagy futsz, akkor érdemes egy kicsit több gyors felszívódású szénhidrátot beiktatni, ami energiát ad a szervezetnek.
Kirándulni, túrázni, kerékpározni IR-esként is lehet, semmi nem állhat az utadba, maximum a saját teljesítőképességed határai:) Csak arra figyelj oda, hogy ilyenkor is egészségesen, és kielégítően étkezz, mert fontos lehet!
