Nassolni mindenki szeret, ezt nem is nagyon kell firtatnunk. Ám az már nagyon nem mindegy, hogy milyen finomságokkal kényeztetjük magunkat.
Különösen abban az esetben nem, ha az inzulinrezisztenciával is meg kell küzdenünk. Dr. Koppány Viktóriától, az Endokrinközpont PCOS és Inzulinrezisztencia specialistájától megtudhatjuk, milyen nassokat érdemes magunk elé készíteni egy jó filmhez anélkül, hogy veszélybe sodornánk magunkat.
A legtöbb ember valószínűleg nem azért vásárol csokoládét, mert az az érrendszerre kedvező hatást gyakorló flavonoidokat vagy az öregedést gátló antioxidánsokat tartalmaz, hanem azért eszünk csokit, mert finom.
A csokoládé – és a benne lévő cukor azonban nem a legjobb döntés, ha nassolni szeretnénk valamit. Ez pedig különösen igaz abban az esetben, ha inzulinrezisztenciával is küzdünk.
A nassolás természetesen nem tesz jót senkinek, mármint ha a finomság, amit ilyenkor magunkhoz veszünk, az cukortartalmú édesség, ropogtatnivaló. Ha valaki tartja azt a diétát, amit az inzulinrezisztenciára előírnak, az a napi 5-szöri étkezés mellett nem nagyon lehet éhes. A nassolással nemcsak az a baj, hogy elhízáshoz vezet, hanem hogy komoly befolyással van a vércukorszintre is, ami egy ilyen anyagcserezavar esetében nem hagyható figyelmen kívül.
Azoknak sem kell lemondaniuk a nassolásról, akik a cukortól tartózkodni kénytelenek, hiszen a csokoládén kívül létezhet még más finom csemege a kanapén ülve…
Lassan felszívódó szénhidrátokból egy keveset megengedhetünk magunknak, ezek pedig a répa, az alma, az olajos magvak (dió, mandula, mogyoró, kesudió, pisztácia, tökmag…stb). Az olajos magvak nagyon magas fehérjetartalommal bírnak, némelyikük a húsokéval is versenyre kel, ilyen pl.: a mandula vagy a dió. Szív-és érrendszeri védőhatásuk régóta ismert és a kettes típusú cukorbetegség kialakulását is jelentősen csökkenti a rendszeres, mérsékletes fogyasztásuk. Az olajos magvakban található illóolajok gazdag antioxidánsok, így segítenek a szabadgyökök elleni harcban. Akkor sem nyúlhatunk nagyon mellé, ha olyan rostokat nassolunk, melyek nem szívódnak fel – például búza- vagy zabkorpát.
Forrás: Budai Endokrinközpont