Az IR kialakulása több okra is visszavezethető, ezek közül az egyik az elhízás, különösen a deréktáji „úszógumik”. Ezek ugyanis nem csak esztétikai problémát jelentenek, hanem megemelik a vérnyomást, a koleszterinszintet, megzavarják a hormonháztartást, és egyfajta krónikus gyulladásban tartják a szervezetet. Ha emellé egész nap csak ücsörgünk, az irodai munka végén átülünk a kocsiba, onnan a kanapéra, akkor az izmok nem használnak fel elég glükózt, és megemelkedik a vércukorszint.
A rendszeres testmozgás az IR egyik leghatékonyabb ellenszere. És most nem kell semmi bonyolult dologra gondolnod: már csak az, hogy kilépsz a kapun, és sétálsz fél órát, elég ahhoz, hogy elkezdje a szervezeted elégetni a zsírraktárakat. Eleinte persze nem lesz túl látványos az eredmény, sem deréktájban, sem a vércukorszintedben, de hidd el nekem, a kitartó munka meghozza a gyümölcsét!
Ha pedig a természetben sétálsz, netán változó terepen, hegyre fel, hegyre le, akkor még alaposabban átmozgatod az izmaid, és közben mesés élményeket is szerezhetsz! Nem is beszélve a madárcsicsergésről, a növények illatáról, és ha szerencsés vagy, még egy-két őzzel, vagy szarvassal is összefuthatsz.
„A túrázás csökkenti a stressz-szintet, egyúttal örömforrás. Valóságos gyógyír szívünknek, keringés szervrendszerünknek, vérnyomásunknak és immunrendszerünknek, ugyanakkor csökkenti a vérzsírok szintjét. Segítségével a félelmek, a szorongás, a motivációs és életkrízis helyzetek is könnyebben megoldhatók. Nagy feltűnést keltő túrák rákos betegekkel azt is bebizonyították, hogy a szabad levegőn végzett „mozgásterápia” súlyos betegeken is képes segíteni.
Az, hogy a szabad természet hangulatunkat, közérzetünket pozitívan befolyásolja, nem csupán szubjektív vélemény. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy ez valóban így van. Az USA-ban egy ideje létezik egy új tudományág, amelyet „tájpszichológiának” hívnak, és azt vizsgálja, a különféle tájak milyen hatást gyakorolnak az emberi pszichére. A természetet nem csak biotópnak tekinti, hanem „pszichotópnak” is: olyan környezetnek, amely emocionálisan megérint, bensőnket építi, erősíti.” (Forrás_ Zarándokkaland Egyesület, Gerhát Ádám)
Napi 30-40 perc, illetve legalább 1 hetes gyalogtúra ajánlott, ha a sétálás, illetve kirándulás az egyetlen sport az életedben. A kutatások szerint már heti 3 órányi aktív gyaloglás 50%-al csökkenti a szívroham kockázatát. Ha korábban nem mozogtál, és ezt soknak találod, hamar kifulladsz, akkor kezdd 10-20 perccel a környékeden. Ha vannak esetleg lejtős utak, kisebb dombok, azt mindenféleképpen érdemes beiktatni! Hamar azon kapod magad, hogy úgy jártál, mint Forrest Gump: ha már eddig eljöttél, miért ne mehetnél tovább?
„Az elhízás és a mozgásszegény életmód a cukorbetegséget világszerte az egyik legelterjedtebb civilizációs betegséggé tette. Az amerikai National Institute of Diabetes jelentése szerint azoknál a túlsúlyos embereknél, akik a cukorbetegség korai stádiumában vannak a gyalogló programmal lényegesen jobb eredményt lehet elérni, mint az ilyen esetekben alkalmazott gyógyszerekkel.” (Forrás: Zarándokkaland Egyesület, Gerhát Ádám)
A legjobb természetesen az, ha a természetben sétálsz, de ezt nem mindenki tudja beépíteni minden nap. Hétközben ezért megteszi egy park is, hétvégén pedig fogd a családot, vagy a barátaidat, és fedezzétek fel a környező erdőket-mezőket! Ez nem csupán sporttevékenység, de remek program is. A gyerekeid is szívesebben fognak visszaemlékezni ilyen kirándulásokra, mint arra, hogy minden hétvégén a játszóházba mentetek, vagy a kanapén néztétek a sorozatokat.
Én imádok túrázni, és csak ajánlani tudom, szerintem ez az egyik legjobb „sport” a világon:)
Mozdulj ki a lakásból, mert fontos lehet!
