Az interneten, és sokszor a beszélgetések alkalmával is elhangoznak olyan állítások, amik a PCOS és az inzulinrezisztencia betegségeket érintik. Ezek azonban sokszor félrevezetők, sőt teljesen hamisak, így nem árt tisztázni néhány kérdést. A válaszokat dr. Koppány Viktória, az Endokrinközpont PCOS és Inzulinrezisztencia specialistája adja meg.
Tény: Az inzulinrezisztencia kezelésének egyik alapja a limitált, napi 5 alkalomra osztott szénhidrátbevitel. A szénhidrát mennyisége se túl kevés, se túl sok ne legyen – általában 160 gr naponta, de megengedett a 120-200 gr közötti beosztás is kivételes esetben. Ilyen például, ha valakinek fogyni kell (120 gr), vagy ha babát vár (200 gr).
A „paleolit” táplálkozás követői között elterjedtek olyan téves elképzelések, hogy inzulinrezisztencia esetén nem kell számolni a szénhidrát mennyiségét, sőt, minél kevesebb szénhidrátot esznek, annál jobb. Azonban inzulinrezisztenciában a paleolit étrendet az inzulinrezisztenciának megfelelő szigorú szempontok szerint kell felépíteni. Így továbbra is 3 óránként kell étkezni és számolni kell a bevitt szénhidrát gr-okat!
Tény: A PCOS nem csak a petefészek megbetegedése, hiszen a kísérő kórok, mint az inzulinrezisztencia a máj és a hasnyálmirigy működését is érintik. A PCOS egyaránt endokrinológiai és nőgyógyászati probléma.
Tény: Megkülönböztetünk természetes és mesterséges eredetű édesítőszereket. Nagyon fontos, hogy 100 gr-juk hány gr szénhidrátot tartalmaz, vagyis számolni kell-e őket. Ezen kívül jó tudni, hogy melyik édesítőszer hőálló, melyikkel lehet főzni, illetve melyik nem alkalmas sütéshez. Általánosságban elmondható, hogy az édesítőszerek kismértékű, ésszerű használata javasolt. Amennyiben édes ízre vágyik, egészségtudatos választás szerint állnak rendelkezésre a gyümölcsök / idénygyümölcsök.
Forrás: Budai Endokrinközpont