A PCOS napjaink egyik leggyakoribb meddőségi oka. Sajnos egyre több nő szenved tőle, mely nem csak a teherbeesést nehezíti meg, hanem még számos kellemetlenséggel jár, mint pl. szőrösödés, menstruációs problémák, elhízás. Dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa szerint bár kezelése nehézkes, azonban egy friss kutatásban a tudósok még közelebb kerültek a betegség megismeréséhez, így kezeléséhez is.
A Diabetes című lapban megjelent kutatás szerint tudósok első alkalommal felfedezték, hogy egy genetikai probléma áll a PCOS és az inzulinrezisztencia hátterében. Ez azért fontos, mivel így új utak nyílhatnak meg a betegség kezelésében.
„A defektus a mikroRNS-ekben keresendő, melyek a génexpresszió szabályozásában játszanak közre. A kutatás alapján úgy tűnik, hogy a zsírsejtekben található miR- 93 nevű mikroRNS akadályozza az inzulin glükóz felhasználását, ami PCOS-hez és inzulinrezisztenciához vezethet.”- mondja Dr. Ricardo Azziz, a Georgia Regents University endokrinológusa és PCOS szakértője.
A kutatók a tanulmány során 21 PCOS-ben szenvedő nő alhasi zsírsejtjeit vizsgálták, és kivétel nélkül az összes betegnél a miR-93 túlműködését, és a GLUT4 (egy fehérje, ami a glükóz felhasználást segíti) alulműködését találták.
A GLUT4 alulműködése akkor volt a legalacsonyabb, amikor a betegnek együttesen volt PCOS-e és inzulinrezisztenciája. Érdekesség, hogy azt is megállapították, hogy még két további mikroRNS – a miR-133 and miR-223- csupán a PCOS-es résztvevőknél volt megfigyelhető. Ezzel a ténnyel tehát még közelebb kerültek a manapság oly gyakori meddőségi ok megértéséhez és kezeléséhez.
Bár a PCOS egyelőre nem gyógyítható, azonban megfelelő életmóddal és kezeléssel kordában tartható, ami azért is fontos, mert súlyos szövődményekhez vezethet, ha valaki csak legyint a problémára.
„Sajnos a PCOS szövődményei igen súlyosak is lehetnek, így mindenképp kezelést igényel. A betegség miatt felléphet fokozott szőrösödés, a cukorbetegség, sőt, magas vérnyomás kialakulásához is vezethet. Ezek a veszélyek egészen addig fenn állnak, amíg a beteg menstruál, vagyis a petefészkei működnek. A menopausa után a lehetséges kísérőbetegségeket is ugyanúgy figyelembe kell venni. Az inzulinrezisztencia vagy akár a metabolikus szindróma (anyagcserével kapcsolatos tünetegyüttes) ekkor is kezelésre szorul, nem lehet elhanyagolni.”- mondja Dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa és PCOS specialistája.
Forrás: Budai Endokrinközpont
Azok, akik inzulinrezisztenciában szenvednek, jól tudják, hogy a cukron kívül a fehér lisztből készült ételeket érdemes rostosabb változatra cserélni. Ez első hallásra könnyűnek tűnhet, ám főzéskor, sütéskor előjöhetnek a problémák: Mivel sűrítsünk? Hogy lehet kelt tésztát, illetve piskótát készíteni? Mivel panírozzunk? Ezeket a mindennapokban felmerülő kérdéseket Varga Dóra, a Budai Endokrinközpont dietetikusa válaszolta meg.
Vannak olyan ételek, melyeket bizony valamilyen úton-mód sűríteni kell. Ezt általában fehérlisztes habarással vagy rántással oldjuk meg, illetve főzelékeknél burgonyával. Igenám, de inzulinrezisztencia esetén ezekkel igen csínján kell bánni, hiszen a gyorsan felszívódó szénhidrátok csoportjába tartoznak. Szerencsére ekkor sem kell lemondaniuk a finom krémlevesekről és főzelékekről, hiszen egy kis kreativitással könnyen megoldható a probléma!
Krémlevesek, főzelékek: Ahelyett, hogy a fehérliszttel készítené el a sűrítést, használjon inkább teljes kiőrlésű lisztet, vagy ha annak ízét nem szereti, vásároljon zabpehelylisztet, esetleg útifű maghéjat! Ez utóbbi azért is jó, mert akár a gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják! Lehet saját anyaggal is sűríteni, pl. egy zöldborsófőzeléket el lehet rántás és hintés nélkül is készíteni, ha a zöldborsó egy részét leturmixoljuk.
A rántott húst sokan szeretik, ám azok, akiknek szénhidrát háztartási zavaruk van, érdemes a fehér liszt helyett teljes kiőrlésű lisztet használniuk, így a normál zsemlemorzsát is érdemes lecserélni teljes kiőrlésű változatra. Esetleg jó alternatíva lehet, ha a zsemlemorzsa helyett zabkorpa és szezámmag keverékét használjuk, mely rostban, vitaminban és ásványi anyagban is gazdagabb. És még a zsiradékon is tudunk spórolni úgy, ha nem bő olajban sütjük ki a húsokat, hanem sütőben készítjük el őket.
Bár palacsintát lehet önmagában teljes kiőrlésű liszttel is készíteni, mégis sokak ódzkodnak az ízétől. Jó hír, hogy már az is lassan felszívódónak minősül, ha a szükséges liszt felét teljes kiőrlésűből fedezzük. Ha esetleg nincs otthon teljes kiőrlésű lisztünk, csak fehér, akkor sem kell kétségbe esni: amennyiben a szükséges liszt 1/3 részét zabkorpából pótoljuk, akkor is nagymértékben növeljük a palacsintánk rosttartalmát, és később is leszünk éhesek.
Ami talán a legnagyobb problémát szokta jelenteni, az a kelt tészták elkészítése fehér búzaliszt nélkül. Szerencsére több megoldás is létezik arra, hogy az IR-esek ilyen tésztát tudjanak készíteni.
Az egyik praktika erre az, ha fele-fele arányban használunk teljes kiőrlésű és normál búzalisztet (esetleg 70% teljes kiőrlésű és 30% sima búzalisztig még elmehetnek a bátrabbak), a csak teljes kiőrlésű búzaliszt alkalmazását csak a legrutinosabbaknak javasolható.
A másik, az, hogy manapság már lehet kapni külön búzasikért, amit hozzáadva a tésztához, segíthetjük a jobb sikérszerkezet kialakulását, ezáltal puhább tésztát kaphatunk – mondja Varga Dóra, a Budai Endokrinközpontdietetikusa.
A kelt tésztákhoz hasonlóan nagy gondot szokott okozni a piskóta elkészítése sima fehér búzaliszt nélkül. Pedig az egyik legnépszerűbb alaptészta, így kár lenne lemondani róla! A kelt tésztához hasonlóan itt is keverhetjük a teljes kiőrlésű és a fehér lisztet, ám használhatunk erre a célra zabpehelylisztet is, hiszen remek piskótát lehet belőle készíteni! Sőt, a különlegesebb ízek kedvelői gesztenye-, kókusz-, vagy mandulaliszthez is nyúlhatnak!
A búza ún. sikérképző fehérjéinek egyedülálló sajátossága, hogy a tésztakészítés során rugalmas, alakítható komplex keletkezik belőlük. Fő jellemzője, hogy a sikér vízben oldhatatlan, de nagymértékben felveszi és megköti a vizet. Ezáltal egy szivacsos szerkezetű sikérháló jön létre- ettől olyan puha, lyukacsos, laza szerkezetű a fehér búzalisztből készült pékáru. A liszt többi alkotórésze a szivacsok üregeiben helyezkedik el, ezért minél kevesebb a korpatartalom, annál inkább tud érvényesülni a rugalmasság. Amennyiben nem fehér búzalisztet használunk, úgy könnyen olyan problémába ütközhetünk, hogy a tészta állaga tömöttebb, keményebb lesz a megszokotthoz képest, hiszen ez a sikér szerkezet nem tud olyan szépen kialakulni. Így már érthető, hogy a magasabb rosttartalmú kenyerek, pékáruk miért különböznek a fehér lisztből készültektől.
Forrás: Budai Endokrinközpont