IR-rel is lehet teljes életet élni!

Másfél évvel ezelőtt már három számjegyet mutatott alatta a mérleg, és nem sikerült teherbe esnie. Mióta IR-esként életmódot váltott, 33 kilót fogyott és egy tíz hónapos kisfiú boldog édesanyja. Árgyellán-Marton Edina azt mondja, soha nem érezte még ilyen jól magát a bőrében. Arról faggattam, mit érzett annak idején a diagnózis után, és mi történt vele azóta. 

Hogy kezdődött a történeted?

Eljött az idő az életünkben, amikor gyermeket szerettünk volna a férjemmel, azonban egy év után sem sikerült teherbe esnem. Elkezdődtek a kivizsgálások, ekkor derült ki az inzulinrezisztencia. Akkor az orvosom részletesen elmondta, mit is jelent ezt a betegség, és mit tehetek annak érdekében, hogy helyreállítsam az inzulin értékeimet. Tudtam, hogy ez az „utolsó napom”, amikor lehetőségem van arra, hogy azt egyek, amit csak szeretnék, így úgy döntöttem, búcsúzóul mindent megeszek, amit csak megkívánok. Másnap felkeltem, és belevágtam az életmódváltásba, amelyhez azóta is tartom magam.

Mit éreztél ekkor?

Azt, hogy mindenképpen szeretném helyreállítani az értékeimet. Alig vártam, hogy teljenek a napok és lássam, mire jutok a 160 grammos diétával és a rendszeres testmozgással. Az eredmény pedig nem maradt el, megindult a fogyás, ráadásul néhány hónappal a diéta megkezdése után egy pozitív terhességi teszt is megerősített abban, jó úton haladok. Elképesztő belegondolni, hogy az, hogy most megölelhetem a kisfiamat, tulajdonképpen az életmódváltásnak köszönhető. Az, hogy odafigyelek arra, hogy mikor mit eszem, és tudatosan mozgok, olyan változásokat indítottak el a testemben, amit emberi ésszel fel sem tudok fogni.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget?

Kezdetben az állandó számolás és az élelmiszerek csomagolásának folyamatos csekkolása igen kimerítő volt. Hamar megtanultam, milyen sokféle elnevezése létezik a cukornak és azt, mennyire lényeges a lisztek aránya a kenyérben. Ma már viszont én is eszem hamburgert, lángost és süteményt, csak éppen IR-barát verzióban. 

Mi a titka a kitartásodnak?

Alapvetően is ilyen típus vagyok, ha valamibe belekezdek, akkor abba 100%-osan beleteszem magam. Ebben az esetben viszont több nagy motiváló erő is volt. 

1. Egyrészt csak akkor volt esélyem arra, hogy teherbe essek, ha életmódot váltok. 
2. Ezzel párhuzamosan pedig ott volt bennem az is, hogy ezt az egészet az egészségemért teszem, ami szintén nagyon sokat nyomott a latban. 
3. Harmadrészt mikor megfogant a kisfiunk, már rá is kellett gondolnom, hiszem ha én nem tartottam volna be a szabályokat, akkor annak rá is hatása lett volna, nem is kicsi. 
4. Jelenleg pedig már egy kicsit a hiúságom is szerepet játszik a dologban, mert hát 33 kg-os fogyás már igen látványos, és életemben először jól esik belenézni a tükörbe, nem beszélve arról, hogy remekül is érzem magam a bőrömben. 

Mit mondanál azoknak, akik hasonló cipőben járnak?

Azt látom, hogy sokan nem veszik komolyan ezt a betegséget az érintettek közül, de népes azok tábora is, akik elvesznek a szénhidrát számolás és a tiltott dolgok útvesztőjében. Pontosan ezért létrehoztam egy Instagram oldalt , ahol igyekszem tippeket adni a mindennapi étkezésekhez és egy picit lelket önteni azokba, akik úgy érzik, nem bírják tovább és feladják.

Saját magamról tudom, mennyire sokat jelent, ha sorstársakat talál az ember egy ilyen helyzetben, hiszen nagyon komoly lelki oldala is van ennek az egésznek. Nálam pedig most valahogy minden pontosan a helyére billent:)Edina kitartása szerintem fantasztikus, és jó példa lehet mindenkinek, aki IR-rel küzd. Az életmódváltás, a diéta, a rendszeres mozgás nem csupán fontos lehet, de ilyen csodálatos dolgokat is elérhetsz vele:) Köszönöm az interjút, és remélem, hogy minél több olvasómnak sikerült egy kis motivációt adni!